2012. február 29., szerda

Korzikai emlékek / Memories from the Island of Corse

Szikrázó, felhőtlen égbolt, lágy szellő, mely enyhíti a déli nap erejét, vad szépségű sziget, melynek földjén Napóleon született...
Történetében a római hódítást követik a megszálló szaracénok, majd 1077-ben a pápa az egész szigetet a pisai püspökségnek ajándékozza. 200 évvel később a szigetet elfoglalják a genovaiak, akik uralmukat egészen 1770-ig megtartották.
A szigeten ma is megtalálható 68 az általuk emelt őrtornyok közül, melyeket a stratégiailag fontos helyeken, védelmi célból építettek. A szigetet Genova végül eladta XV. Lajos francia királynak.
Többször lángolt fel függetlenségi háború a szigeten az éppen kormányzó elnyomó uralom ellen, s a sors furcsa fintora, hogy a szigeten született Bonaparte Napoleon kezdetben a sziget függetlenségének lelkes híve volt... ám később mint császár, már Franciaország érdekeit tartotta fontosabbnak...
Ezért tartják még ma is Napóleont árulónak a sziget lakói, akik nem franciának, hanem korzikainak vallják magukat.
A függetlenségi törekvések mélyen élnek még a nép lelkében és az indulatok olykor felszínre bukkannak a francia kormányzást jelképező intézmények elleni fellépésben (éjszakai támadás egy-egy üres posta épülete ellen), vagy ( fent a hegyekben ) gyakran látható átlőtt közúti táblákon. 
A változatos partvonal, a meredeken a tengerbe zuhanó sziklák, a parton sorakozó őrtornyok, a drámai sziklaszirtek mind a viharos, harcias történelmet idézik, és nyűgözik le az erre fogékony utazót.
A sziget megőrizte vadregényes képét és bár kedvelt célpontja a nyaralni vágyóknak,  megtapasztalható a természet lenyűgöző szépsége, mely egy itt tett látogatás igazi élményét adja. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése