2013. január 2., szerda

A velencei lagúnák / The Lagoon of Venice

A lagúnák és szigeteik még a jégkorszakban alakultak ki, amikor a közeli Alpok gleccserei olvadáskor hatalmas mennyiségű törmeléket sodortak magukkal a tenger felé.
A viharos Adria hullámai ezt  a törmeléket turzásokba terelték, s így a nyílt tenger és a partvidék között óriási gátak jöttek létre.
Az így kialakult medencébe dagálykor a bezúduló tengervíz ömlött, apálykor a szárazföldről érkező folyók iszapos hordaléka rakódott le, ami szigetek százait alakította ki.
Ez a különös terület mintegy 200 km hosszan húzódik az Adria északi partján a Pó torkolatától az Isonzóig.
Az a terület, amelyet elönt dagálykor a tenger, a laguna viva - ennek vize szinte együtt él az Adriával, mélysége 2-6 m.

A laguna morta - azaz holt víz - területére a dagály nem jut be, azt a folyók lerakott hordaléka feltöltötte, mélysége alig 20-30 cm. Mostanra sok iszapsziget kiemelkedik a lagúnából, s köztük csatornákat vájtak a beömlő folyók egyes ágai, áramlatai.
A velencei lagúna a jesolói turzás és a Lido homokzátonya között terül el, 40 km hosszúságban és 10-15 km szélességben.  A tenger felé eső 6-8 km széles része élővíz (laguna viva), ebben fekszik Velence is, másik része a várostól délnyugatra és a várostól északra mintegy 10 km-re Torcellón túl a mocsárvilág (laguna morta). Szigetein az évszázadok során lassan szőlő és gyümölcstermesztés alakult ki, míg az északra nyúló lápvilág a víziszárnyasok birodalma - egykor Hemingway kedvenc vadászterülete volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése